A statisztikák szerint 2-3-szor annyi férfi lesz öngyilkos, mint nő. Egyes korosztályokban ez az arány eléri a négyszerest is.

Meglepő módon a statisztikák azt is elmondják, hogy ennek ellenére a nők azok, akik több öngyilkosságot kísérelnek meg.

Mit válaszol erre a tettetés kora? Azt, hogy a nők akkora szarban vannak, hogy már megöngyilkolni sem tudnak rendesen az elnyomás súlya alatt.

Tegyünk úgy, mintha nem lenne teljesen nyilvánvaló a tyúkésznél többel rendelkezőknek, hogy a nőknél az öngyilkossági kísérlet a legritkább esetben irányul valódi öngyilkosságra. Valójában csak egy segélykérés, az önsajnáltatás csimborasszója. Esze ágában sincs a nőnek megölni magát, majd hülye lenne. Hát akkor meghalna, bazmeg!

Az kell neki, hogy babujgassák és tutujgassák egy kicsit, mert ő annyira loreál, hogy megérdemli.

Ez a különbség a férfi és a női sors között. A férfit agyonnyomja a teher, aminek cipelésére nem kérhet segítséget, ezért inkább felakasztja magát. A nő kisebb terhet cipel, de még ahhoz is kisírja magának mások szimpátiáját. Akasztás helyett két altatóra és egy C-vitaminra megivott fél pohár borral.

Tettetjük, hogy a nőknek rossz. Meg a férfiaknak jó.

Tettetjük, hogy a nőknél és a férfiaknál ugyanazt jelenti az öngyilkossági kísérlet, amit a statisztikák összehasonlíthatnak, és azt az eredményt hozhatják, hogy szegény nőknek már megint sokkal rosszabb.

Tettetjük, hogy az öngyilkossági kísérletek a nőknél nem azért sikertelenek, mert hamisak, hanem mert véletlenül elfuserálják.

Persze nem azért fuserálják el, mert a nők bénák vagy inkompetensek! Szexizmus lenne azt állítani, hogy a kétszer annyi kísérletből elért harmadannyi siker rossz fényt vet a nők képességeire.

Azért fuserálják el, mert a férfiak gonoszak.